Az ír Jack McNulty afféle átlagos ember, egyszerre kisszerű és hősi lélek, aki megannyi elképesztő esemény szemtanúja volt életében, mégis tudja, hogy nem sokat ér az emberek szemében. Katonaként, mérnökként, ENSZ-megfigyelőként egyre csak járta és járta a világot, és mindvégig egy gyerekkori ábránd űzte-hajtotta: hogy egy napon jobb, értékesebb emberré lehessen. Most pedig képtelen hazatérni. Ghána fővárosában, Accrában rostokol, és úgy érzi, nem tud anélkül továbblépni vagy akárcsak lélegezni, hogy számot ne vetne önmagával, múltjával, jelenével és jövőjével. Noha úgy tűnt, a varázslatos, egyszersmind megfoghatatlan Mai Kirwannel való frigyre lépésekor révbe ér az élete, a különös és felkavaró házasság, a megannyi közös és személyes tragédia – a bor, a mámor és a második világháború árnyékában – azonban mindkettejüket, az álmaikat, a vágyaikat és a lehetőségeiket is elemészti. Sebastian Barry (Egy eltitkolt élet; Messze, messze) legújabb regénye a huszadik század Írországába, illetve a második világégés utáni Afrikába kalauzolja el az olvasót, miközben érzékeny portrét rajzol egy olyan férfiról, aki saját démonaival, elveszített szerelmével harcol, hogy még egyszer, utoljára megtapasztalhassa a szabadságot.
