Ez a munka nem kevesebbre vállalkozik, mint hogy bemutassa a Hitler elleni összeesküvés hiteles történetét, mégpedig gróf Stauffenberg ezredes személyiségén keresztül, aki a híres 1944. július 20-i merénylet legjelesebb egyénisége volt, és aki nem kevesebb célt tűzött maga elé, mint megszabadítani az emberiséget Hitlertől.
Nem vitás, hogy valamennyi Hitler ellen szervezkedő személy közül, legyenek azok katonák, vagy civilek, a legkimagaslóbb, leghatározottabb és leghatékonyabb ez a német arisztokrata katonatiszt volt, aki ezt a hosszan húzódó történetet eljuttatta a befejezésig.
Az összeesküvés és szervezkedés hosszú, fluktuáló története Stauffenberg kései megjelenésével aktivizálódik, ő a dráma utolsó felvonásában lép színre, de amikor megjelenik, nyomban átveszi az irányítást, és minden nappal nyilvánvalóbbá válik vezetői személyisége és szerepe. Ő volt az összekötő az idealista Kreisau-kör és a Középső Hadseregcsoport aktivistái; a szociális radikálisok (nem kommunisták!) és a hadsereg vezérkarának katonái között.
Mindenekelőtt ő volt az, aki akciót követelt, nem volt benne kompromisszum, nem volt halogatás – Hitlert meg kell ölni! Ha Stauffenberg merész tette sikerül, elképzelhetetlen további pusztulástól mentette volna meg az emberiséget.
Nem El-Alamein vagy Sztálingrád, hanem a nácizmus alapvető erkölcstelensége, ahogyan az emberi nemmel elbánt, ez döntötte el Stauffenberg állásfoglalását. Mint magasan képzett vezérkari tiszt, azt is tisztán látta, hogy Hitler romlásba dönti Németországot, ezért meg kell szabadulni tőle és legfőbb cinkosaitól. A feladatot nem bízta másra, maga hajtotta végre a merész akciót, a „Walkür” fedőnevű vállalkozás beindítását, Hitler tervezett megölését.
Sajnos nem járt sikerrel, de amíg Stauffenberghez hasonló emberek léteznek, egyetlen diktátor sem érezheti magát biztonságban.
