Párizs a hatvanas években. A 25 éves, fiús életet élő homoszexuális lány elrontott orvosi tanulmányai és az első, szerencsétlenül végződő szerelem után az éjszakai életbe veti magát. Gigola néven tökéletesen férfias dendivé válik. Szmokingban jár, vörös szegfűvel a gomblyukában, ezüstgombos, kobra fejű botot lóbálva. Így lesz a Pigalle prostituáltjainak és az előkelő negyedek gazdag nőinek a kedvence, lányokat futtató, kifinomult selyemfiú-lány. Dől a pénz és az alkohol. De találkozása a távolságtartó Alice-szal, aki a legjobban ellenáll vágyának és uralkodásának, a hanyatlását jelenti. Az 1972-ben kinyomtatott Gigolát akkor a cenzura betiltotta. A kígyófejű bot gombjának erotikus képe riasztotta volna el a véleményformálókat? Évtizedekkel évvel később Gigola még mindig a hatvanas évek Pigalle-jának egyik legelbűvölőbb (vagy legbotrányosabb) személyisége. Laure Charpentier író-filmrendező, tucatnyi sikeres regény szerzője. A Gigolát nemrégiben filmesítették meg Charpentier rendezésében, a címszerepet Lou Doillon alakítja. A szerelemnek nincs neme mondta egy interjúban a szerző, akinek története – maga vallja – nagy mértékben önéletrajzi ihletésű. A filmváltozat máris diadalt aratott, díjat nyert a sevillai Európa Filmfesztiválon, és Cannes-ban is bemutatják.
