Húsz év telt el a kommunizmus bukása óta, s ez nem kevés, hogy szembenézhessünk e múlt holt és élő örökségével. György Péter ehhez a hajdani birodalom, a Szovjetunió két fontos helyszínére, Moszkvába és Kalinyingrád/Königsbergbe vezet el minket, hogy az épített környezet, a huszadik századi és kortárs művészet, a múzeumok segítségével rátaláljon új gondolkodási irányokra, célokra, szereplehetőségekre. Lehet-e a szocreál „nagy stílus”, milyen szerepet játszott a szocart, miért és hogyan helyérzékeny a kortárs (orosz) művészet? Laboratórium vagy „templom” a múzeum? Mi a viszonya a művésznek és a kurátornak napjainkban? A Kalinyingrád-paradigma lebilincselő példatár: megmutatja, hogy a társadalmi, történelmi környezet, a művészet és intézményeinek közös vizsgálata életünk milyen, eddig láthatatlan összefüggéseit tárhatja fel.
