A moldvai csángó magyarok a XIV. századtól a XVIII. századig különböző történelmi okok miatt újabb és újabb csoportokban települtek a Kárpát-medencéből mai lakóhelyükre, a hegylánc túloldalára, a Szeret és a Prut folyó által határolt területre. Itt aztán a magukkal hozott termelési hagyományaikat moldvai és balkáni hatások formálták, miközben napjainkig megőrizték annak több archaikus elemét. Tudományos szempontból fontos tehát, hogy feltárjuk és bemutassuk a moldvai csángók által használt földművelési technológiákat, a paraszti gazdaságok eszközkincsét, belső rendszerét, a vetésszerkezet alakításakor érvényesülő szempontokat, valamint a parasztság értékrendjét, gazdálkodásának ökonómiáját.
E könyv szerzője a csaknem fél évszázados moldvai gyűjtőmunkája során folyamatosan rögzítette a szántóföldi növénytermesztésre vonatkozó ismereteket, ma már jórészt pótolhatatlanul feledésbe merült anyagot őrizve meg magnószalagjain, céduláin. Nemcsak az eredeti gyökereket és a székelység felől érkező hatásokat veszi számba, hanem a sajátos csángó gazdálkodási kultúrát jelentősen formáló román gyakorlatot is.
A könyv fő témája a moldvai magyarok hagyományos földművelése, növénytermesztése, hiszen sokáig ez jelentette a magyarság eme szerencsétlen sorsú közösségének a megélhetését, jó vagy rossz életlehetőségeit. Mindazonáltal a kötet a moldvai csángók mezőgazdaságának hatékonyságát, legújabb kori kilátásait is vizsgálja, sorskérdéseiket néprajzi, szociográfiai eszközökkel tárja fel és mutatja be.
