Annyi sikertelen próbálkozás után talán most megtörténik az áttörés, és sikerül kártérítésre kötelezni a dohányipart (pontosabban szólva az egyik dohányipari céget). Ezt a célt tűzte ki magának az a nyolc ügyvéd, akik hasonló kárigényes ügyeken már meggazdagodtak. További gyarapodásuk érdekében nem sajnáltak fejenként egy-egy milliócskát összeadni, és hosszú hónapokat tölteni a felkészüléssel.
Az ideális ügyfél felkutatása, akinek ügyét aztán megfelelő bíróság elé lehet vinni, valamint kellő létszámú tanút és szakértőt összegyűjteni valóban nem kis munka. Ráadásul nem érdemes semmit sem elkapkodni, hiszen az eddigi perekben minden esetben az alperes nyert (vagyis a dohányipar), ami a vád felkészületlenségét bizonyította.
Márpedig ha most sikerül kedvező ítélet kiharcolni, akkor beláthatatlan mennyiségű hasonló ügyfélre lehet számítani, hiszen annyi a dohányos, és közülük annyian halnak meg rákban. Aranybánya annak, aki kitartó – és aki megnyeri az első ilyen pert.
A helyzet komolyságával teljesen tisztában vannak a másik oldalon is, ezért pénzt nem kímélve készülődnek ott is a perre. A multik azonban nem csupán ügyvédeket vonultatnak fel (aki hozzák magukkal a szakértőiket), hanem törvénytelenebb módszereket is.
A felkészülésük (és az egész tárgyalás) egyik kritikus pontja az esküdtszék kiválasztása. Anyagiakat nem kímélve több száz választópolgárról gyűjtik az adatokat, hogy aztán szakértők kezében eldőljön: vajon kire szavaznának, melyik félnek lesz jobb, ha beválasztódnak az esküdtek közé.
Hiszen végső soron minden azon a tizenkét emberen múlik, akik a hetekig vagy hónapokig tartó tárgyalás után meghozzák a döntést.
Ez a per mindent eldönt majd, érződik a levegőben. Még nagyobb lenne a feszültéség, ha a felek sejtenék egy titokzatos harmadik jelenlétét. De egyelőre nem tudnak semmit – ám ez már nem sokáig marad így.
A történet rövidített formában már megjelent magyarul a Reader’ Digest válogatott könyveinek ötödik kötetében, Manipulált esküdtek címmel (1998), a filmváltozatot pedig idén játszották a mozikban.
