Nagy szeretettel köszöntjük utasainkat intergalaktikus járatunk fedélzetén! Külön örömmel üdvözöljük a 24555-ös és a 24556-os ülésben helyet foglaló Gané Amudarja szenátornőt és Agakíj Ivánovics Skywalkman Jeti tanonc urat, akik inkognitóban utaznak! De ennek most vége, hihihi… Hatalmas szerencse érte ma mindkettőjüket, mivel ők a tízmilliomodik utasaink! Jutalomból megajándékozzuk önöket egy-egy extrákkal felszerelt mentődobozzal. Én csak tudom, hogy ennél jobb ajándékot még elképzelni sem lehet, hiszen ezen a hajón minden megtörténhet. Nem kell menekülnie senkinek sem! Hiszen úgysem menekülhetnek. Jó, jó, ez talán erős volt. De akkor is, minek sikoltoznak? Még nem is zuhanunk! Kérem, őrizzék meg a nyugalmukat! Ha nem sikoltoznak, az utaskísérők sem fognak lövöldözni. Na ugye! Megmondtam! Köszönöm, így már jobb! Azt az urat, vagy nem is tudom, hogy a kétfejű, kocsányos végtagú utasunk úr volt-e, de most, hogy a légikísérőnk lelőtt, már végül is mindegy, jó lenne levakarni a plafonról, mert nagyon folyik belőle valami lé, és pont rácsöpög arra a szemüveges úrra, aki ettől teljesen szétcsúszott. Igen, ő így szokott meghalni. Semmi gond, joga van hozzá! Igen, tudjuk, hogy önök azok, kedves Gané és Agakíj! Kérem, nem kell elbújniuk, mert akkor is látjuk önöket, mert az egész hajó be van kamerázva, akár egy valóságsó. Kisasszony, kérjük, ne próbálja meg lehúzni az ablakot, mert a világűrben továbbra sincs még levegő. Gyanítottuk, hogy régen tetszett repülni, de ez még nem ok arra, hogy felelőtlen viselkedésével kinyírja az utastársait. Köszönjük megértésüket, az eddig elhunyt utasainknak, illetve hozzátartozóiknak, mély részvétünket szeretnénk kifejezni. Kellemes utazást kíván önöknek Dzsojsztik kapitány!
