Franciaországban a leggyakrabban elkészített házikacsa-fajták a roueni kacsa, amelynek íze nagyon közel áll a vadkacsa ízéhez, és amely gyönyörű, hosszúra szeletelhető húsával az ínyencek nagy kedvence, a nem túl zsíros, puha húsú nantes-i kacsa, valamint a vaskos, illatos húsú barbarie kacsa. A különféle libafajták közül a legismertebbek a normandiai, a poitou-i, a guineai, a bourbonnais és természetesen a toulouse-i liba, amelyet rendszeresen tömnek, hogy megfelelő minőségű libamájat kapjanak.
A kacsa elkészítésénél mindenképpen távolítsuk el a farktövénél található mirigyeket, amelyek a sütés-főzés során erős, kellemetlen ízt kölcsönöznek a húsnak. A félig sültre készített kacsamellet érdemes serpenyőben zsír nélkül egyben megsütni úgy, hogy elsőként a bőrös felét pirítjuk meg. Mivel a liba rendkívül zsíros, ha libahúst sütünk, tanácsos a keletkező szaftról többször is lekanalazni a zsírt, és a sütés során a megmaradt szafttal gyakran meglocsolni a libát, hogy a hús puha, omlós és ízletes legyen.
