Biszku. A név, amely az 1956-os forradalom utáni időszakban, majd a Kádár-korszak hosszú évtizedei alatt a terror, a megtorlás, a kegyetlen leszámolás szimbólumává vált. Később, a rendszerváltást követő felelősségre vonási kísérletek során az igazságtétel hiányosságai, a bűnösök büntetlensége és a megbánás hiánya forrtak egybe vele. Hogyan válhatott egy átlagos képességű, szürke pártfunkcionáriusból kora emblematikus és elrettentő politikusa? Hogyan lett Biszku Béla a megtorlás belügyminisztere, majd „a puha diktatúra legkeményebb ökle”?
KRAHULCSÁN ZSOLT elsőként vállalkozik arra, hogy választ adjon ezekre a kérdésekre. Biszku Béla életét és karrierjét aprólékos részletességgel dolgozza fel: nem elégszik meg egy aprólékosan dokumentált politikai pálya felvázolásával, hanem a legfontosabb állomások és csomópontok mentén keresi a politikus személyes motivációit, döntéseinek lehetséges indítékait. Élete összes politikai szerepében bemutatja Biszkut, aki számtalan szálon kapcsolódott kora minden meghatározó politikusához, politikai testületéhez és szervezetéhez, így a kötetből az ő személyes pályáján túlmutató kortörténet rajzolódik ki: egy egyedülálló, „személyes” perspektívából kap átfogó képet a kor eseményeiről az olvasó.
KRAHULCSÁN ZSOLT a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem történelem–politológia szakán szerzett diplomát, majd doktori címet. 2003-tól az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti levéltárának tudományos kutatója. Alapító szerkesztője a Betekintő című tudományos folyóiratnak. Érdeklődési területe a második világháború utáni politikai rendőrség története, a Kádár-korszak állambiztonsági szervei, az MSZMP formális és informális kapcsolatrendszere, valamint az 1956-os forradalom és az azt követő megtorlások.
