Lőcsei Judit hátborzongatóan valóságközeli történetei a családról, közöttük holokauszt túlélőkről szólnak, akik az elszenvedett borzalmak, a meggyilkolt hozzátartozók utáni soha el nem múló gyásszal keresik a helyüket a háború utáni világban. Néhány történet azokról a kötődésekről szól, amelyekkel a szereplők régi tradíciók rabjai, s nem tudják követni az új történelmi, társadalmi változásokat.
A szerelmek, álszerelmek szereplői – lelki alkatuk függvényében – vagy illúzióktól fűtött érzelemviláguk rabjai, avagy érdekeiknek megfelelően manipulálják érzelmileg kiszolgáltatott partnereiket. Néhány novella az önmagát is sokszor becsapni hajlamos szülői szeretetről szól. Szó van még eltékozolt tehetségről és karrierekről is, amelyeket nem a kiemelkedő képesség, hanem a hatalomvágy, a bármi áron való megfelelni akarás mozgat.
Nem egyszerűen izgalmas kis történetek ezek, hanem sorsnovellák, embereket hoznak közelebb az olvasóhoz, s talán egymáshoz is. És persze közelebb hoznak mindannyiunkhoz egy történelmi korszakot, melyet lazán és humorizálva „az átkosként” emlegetünk, de melynek megértésétől még mindig elég távol lennénk, ha nem volnának közöttünk érzékeny lelkű tollforgatók.
