Abban semmi meglepő nincs, hogy Agatha Raisint, a merész magándetektívet ismét hatalmába keríti a romantikus lángolás, ám annál meghökkentőbb, hogy milyen hamar és kegyetlenül oltja ki e lángot a sors – vagy talán egy őrült gonosztevő? George Marston, a szédítően jóképű kertész ígéretével ellentétben nem jelenik meg a bálon, amelyet Agatha épp az ő meghódítása céljából szervez. Amikor a nyomozó a férfi keresésére indul, borzalmas bűnténybe botlik, amelynek kegyetlensége felülmúlja minden eddigi esetét.
Agatha Raisin és kis csapata munkába lendül, de csakhamar kiderül, hogy az imádott George nem volt épp szentéletű ember: Carselyben tucatjával hódította a hölgyeket, de furcsamód nem a fiatal és szép nőstények között vadászott. Agatha a kérdezősködéssel magára is haragítja a lakosokat, olyannyira, hogy a gyanút is igyekeznek ráterelni: miért ne követhette volna el féltékenységében ő maga a szörnyű tettet? A falubéli nők sorából igencsak kilóg a hétvégenként Carselyben pihenő gyönyörűséges szappanoperasztár, aki még Agatha beosztottja, az ifjú Simon eszét is elveszi. Simon rajongása kis híján végzetes következményekkel jár, ám végül épp a végzetet előzi meg a fiatal nyomozó hevessége.
„Nagyon szeretem a krimit, Agatha Raisin nyomozásai pedig mindig felüdítenek. Intrikák, gonosz férfiak, még véletlenül sem őszinte asszonyok, párkapcsolati viszonyok mozgatta történetszövés és néhány oldalanként egy nagy nevetés. Pont erre van szükségünk.”
Fejős Éva