Massimo Polidoro: A nagy Houdini

Az ​isteni Sarah Bernhardt azt kérdezte Houdinitól, hogy varázslással vissza tudja-e növeszteni az amputált lábát. Roosevelt elnök arról győzte meg magát, hogy ennek az embernek rendkívüli médiumi képességei vannak. Mivel olvasott a gondolataiban. Conan Doyle arra a következtetésre jutott, hogy legendás szabaduló mutatványait azért tudja végrehajtani, mert elveszítette anyagi mivoltát, és Bernard Shaw szívesen ismételgette, hogy a mágus hírneve csak Jézus Krisztuséhoz mérhető. De Houdini neve még napjainkban, a fejlett technológia korában is a varázslat és a rejtély szinonímája. Ő volt az, aki előtt börtönajtó soha nem maradt zárva, az egyetlen, aki az egész világ rendőrségét mozgósítani tudta, és minden elképzelhető csapdából megszökött. De az is ő volt, aki leleplezte a csaló médiumokat és a sarlatán spiritisztákat.
Milliók lelkesedtek a szabaduló mutatványaiért, ahogy dacolt a halállal. És amikor valóban meghalt – október 31-én, halloween éjszakáján, amikor a kelta hagyományok szerint a halottak visszatérnek a földre –, sokan voltak, akik azt mondták, ha létezik ember, aki a túlvilágról is képes megszökni, az nem más, mint Harry Houdini.
Elsősorban szabadulóművész volt. Egyedülálló és utolérhetetlen. Magyar származású, Budapesten született, egy rabbi fiaként, Weiss Erik néven. Művésznevét egy híres francia elődjétől kölcsönözte.