Jean-Christian Petitfils: Méregkeverők

Végy egy békát, etesd meg arzénnal, zárd dobozba, várd meg a pusztulását, majd hántsd le a bőrét, porítsd, és keverd össze a legválogatottabb emberi váladékokkal, mondj felette fekete misét, s végül juttasd el a célszemélyhez. Valahogy ekképpen gondolkodhattak a Napkirály korának méregkeverői, akik hol az arany- és ezüstgyártás titkát kutatták sötét boszorkánykonyháikban, hol népes megrendelői körüket szolgálták ki szerelmi porokkal és pusztító méregfőzetekkel. Az igazságszolgáltatás alig győzte követni az egyre terjedő őrületet, hogy féltékeny férjek, örökségüket sürgető fiak és leányok, szeretőjük kedvéért megözvegyülni kész feleségek peremvárosi mágusoktól remélik a megoldást. A boszorkányok a hosszas kihallgatások, kínvallatások során igen magas körökből emlegettek kuncsaftokat: az érintettek tábora egészen XIV. Lajosig, a királynéig és a királyi kegyencnőkig terjedt. Ez a kötet kordokumentumok alapján, hatalmas történelmi kutatásra alapozva tárja elénk a Fényes Század sikátorvilágát, arra keresve a választ, ki és mi okból pusztított, és tört volna akár a király életére is. Fenséges körök, udvari pompa, halálok egész sorozata, és ami a bűn hátterében mindig ott rejtezik: szerelem, féltékenység és haszonvágy. Ezek krónikája ez a történelmi hitelességű, ám detektívregényként is olvasható kötet.