A katolikus egyház egyik legnagyszerűbb szimbólumának, a Szent Péter székesegyháznak ötszáz évvel ezelőtt kezdődött építését követheti nyomon az olvasó Rita A. Scotti könyvében. Az épület, amelynek gondolata a reneszánsz fénykorában fogant, s amely a barokk idején vált valósággá, születésétől kezdve a kritikák kereszttüzében állt. Hiszen a hit diadalát, az egyház hatalmát és Isten dicsőségét olyan büszkén hirdető, a világ egyik legnagyszerűbbnek tartott és leginkább csodált építményének története nem volt viharoktól mentes. Az építkezés együtt járt a Nagy Konstantin által emelt, több mint ezeréves régi Szent Péter-bazilika nagy felháborodást kiváltó lerombolásával, a korszak zseniális művészeinek – így például Bramante, Raffaello, Michelangelo – és ügyes mesterembereinek gyakran nem éppen tisztességes versengésével, az egymást váltó egyházfők politikai játszmáival, a reformáció megjelenésével, Róma kifosztásával és az egyház ezt követő megújulásával. A százhatvan év alatt számtalan terv született meg és merült feledésbe, rengeteg csodálatos műalkotás, zseniális építészeti megoldás készült el, amelyek egyenként sokszor homlokegyenest ellenkező stílust, szellemiséget tükröznek, mégis csodálatos harmóniában férnek meg egymás mellett a székesegyház mindennél hatalmasabb kupolája alatt. „A szent és a profán zűrzavarából, a lángelmék csatározásaiból, a csúfos momentumok tömkelegéből rendkívüli építészeti és műszaki teljesítmény nőtt ki.” Rita A. Scotti korabeli dokumentumokra támaszkodva, rendkívül olvasmányos stílusban vezet végig minket e nagyszerű építmény születésének érdekfeszítő történetén.
