Már első olvasásra a kedvencem lett! Itt kezd igazán kiforrottnak látszani Sakai képregényalkotói tevékenysége (történetírásban már az elejétől remekel!). „David Thorne-nak, aki megtanított képregényrajzolóként gondolkodni” – írja a köszönetnyilvánításnál Stan Sakai.
„Könnyed szellemi kincs, gyönyörű rajzokkal” – ennek gondoltam e könyvig az Usagi Yojimbo sorozatot, de aztán ennél teljesen magával ragadott a cselekmény. Vaskosabb kötet, gondosan felépített panelek (tudatosabban használja a képregény adta keretek lehetőségeit), részletgazdagabb ábrázolás (az az esős jelenet a 25. oldalon vagy a villámlós a 112.-en!). Több fejezetben elmesélt, de teljesen összefüggő a történet. Több szálon indul, amik végül összefutnak, ráadásul beérettek a korábbi kötetek apró részletei is. Összehoz több kiemelt szereplőt közös jelenetekre, mindenki megtalálhatja benne a kedvencét. Végig remek jeleneteket vonultat fel, egyre fokozódó feszültséggel (amit hűen tükröznek a fejezetcímek is), sok izgalmas harcnak lehetünk tanúi, de nem marad el a humor sem. Még feltűnik egy sárkány is…!
