Stanley Steel Bitumen, ​Csókember és egyéb szuperhősök - antikvár

Hölgyeim ​és uraim, önök ne tudnák, hogy a világ tele van szuperhősökkel? Szuperhős szinte minden bokorban megterem mostanság. Képregényhősök, filmsztárok, szuperemberek és szupernők tucatjait láthatjuk képregényekben, moziban, számítógépes játékokban, és még ki tudja, hogy hol.

A csapból is folydogáló szuperhős áradat úgy látszik, felpiszkálta a paródiákat termelő Stanley Steelt is, aki ebből az apropóból összeütött egy humoros kis történetet, és jó szokásához híven odapiszkált egy kicsit a szuperhősök népes gyülekezetének.

Az abszurd humor fenegyereke, aki sajátos stílusú paródiáival meglehetős ismertséget vívott ki magának az elmúlt tizenkét évben, amióta írásra adta a fejét, ezúttal is agyament sztorit ötölt ki.

Főhősünk Peter A. Parkőr átlagos fiúként éldegélt, iskolába járt, parkőrként dolgozott, így délutánonként kutyagumit szedett a parkban, emellett rózsákat is gondozott, amikor egy szép napon véletlen baleset érte: megszúrta egy génmanipulált rózsa tüskéje, amitől egy heveny hahotára ingerlő, mégis kafkai átalakulást követően, szuperhőssé alakult.

Ő lett a Csókember, olyan szuperhős, akihez hasonlót még nem hordott hátán a Föld. Nem akarom lelőni a legjobb poénokat, úgyhogy inkább kanyarodjunk el egy picit, és vessünk egy pillantást az eszement karakterek neveire, akiken időnként egészen felszabadultan röhöghetünk.

Bitumen, Csacskanő, Békaember, Vak Ember, Láthatatlan Ember és persze a főgonosz, Tök Ász tényleg nem okoznak csalódást. Abszurd humor és kaland remekül elegyedik, és a történet sem rossz.
A könyv végén pedig egy remek slusszpoén után az olvasó úgy érezheti, egészen jól szórakozott.

Természetesen ez a könyv sem tör irodalmi babérokra, vannak benne logikai bukfencek, elvarratlan szál is akad néhány, de ez Stanley Steelt sem zavarja túlságosan, sőt, még ezekből is viccet csinál.

A szerző bevallottan elsődleges célja a szórakoztatás, és az, hogy az ember elfelejtse a mindennapok gondjait, teljesen kikapcsoljon, néhány órán keresztül csak a nevetéssel törődjön. És ez, azt hiszem, nem is olyan rossz dolog manapság.