Számtalan lét, számtalan test – tengernyi szenvedés, tengernyi tapasztalat. Buddha, a Megvilágosodott emlékszik korábbi életeire, és kísérletet tesz arra, hogy tanításaival felnyissa a még semmit sem látók szemét arra, hogy másoknak mi is csupán „mások” vagyunk. Arra, hogy nincs új a nap alatt: minden, ami van, hajdan is létezett, minden, ami van, majdan is létezni fog. Sorsok, életek, élmények: mindegyik másnak látszik, mégis mind ugyanolyan.
Fel kell ismerni a világot a porszemben, fel kell ismerni a „minden”-t az „egyetlen”-ben. Fel kell ismerni az igazságokat.
„Amíg nem ismerjük és nem értjük meg a négy igazságot, mindaddig az újbóli megszületések szomorú és kietlen útját kell járnunk. Melyik ez a négy igazság? a szenvedés igazsága, a szenvedés okának igazsága, a szenvedés megszüntetésének igazsága, és azon útnak igazsága, mely a szenvedés megszűnéséhez vezet…” – tanítja a Megvilágosodott.
