Az 56 éves Anatolij Szuhanovnak megvan mindene, amit ember kívánhat, de pályája csúcsán - a sors iróniája - felfordul vele a világ. A bűnt akkor követte el, amikor a 60-as évek elején festőművészi tehetségét - álmait, elveit - eladva, szürrealista példaképeinek hátat fordítva a hatalom szolgálatába lépett, és attól fogva ifjúkori bálványait, a szürrealista géniuszokat ócsárolta, s most bűnhődnie kell. Hősünkre gyötrő rémálmok formájában tör rá a gondosan elfojtott múlt. Lassan ráeszmél, hogy hiába próbálta törölni memóriájából a régi emlékeket, azok csupán aludtak mostanáig, és amint felébrednek, gazdájuk orra alá dörgölik: semmi nem úgy volt, ahogy hazudtad magadnak! Szuhanov kénytelen szembesülni a valósággal. Semmi nem úgy történt, ahogy hinni szerette volna - sem saját élettörténetében, sem szeretett szovjet hazája, a "szövetségbe forrt, szabad köztársaságok" XX. századi történelmében. Nem csoda hát, ha megzakkan, amikor Gorbacsovval új időszámítás kezdődik meglehetősen szürreális szülőföldjén.
