Már az i. e. II. században is létezett egy út Ázsia és Európa között, amelyen a javak cseréje és a gondolatok kommunikációja zajlott. Az utat szó szerint lépésről lépésre alakították ki a kereskedők és a nomádok a végtelen, vad sivatagokban és pusztákban. Ma nem ismert ezen ősi út pontos helye, de a régészeti kutatások nyomán nagyjából meg tudjuk rajzolni, hogy merre haladt. Ez a korai út jelentette az alapokat a későbbi selyemút számára. Nagy mennyiségű selyemterméket szállítottak itt Nyugatra, ezért ma az egész világon selyemútnak nevezik ezt az ókori kereskedelmi útvonalat, ami valójában több ágon is haladt, Ázsiát és Európát átszelve. A selyem, ezen értékes kelme volt e kereskedelmi hálózat egyik fő cikke és valódi értékmérőként egyben mozgatórugója, ám a selyem mellett más termék is gazdát cserélt a Kínától a Mediterráneumig terjedő, több ezer kilométeres szárazföldi és tengeri úton: így a porcelán, a tea, fűszerek, drága- és féldrágakövek, üvegáruk, színes- és nemesfémek, fegyverek, további kelmék. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a selyemút nemcsak a kereskedelmi árucikkek, de egyúttal a kultúra, a nyelvek, a művészet, a vallási és filozófiai eszmék, az információk és az innovatív találmányok áramlásának fő ütőere is volt Ázsia és Európa között.
