Számos vallás és filozófia létezik, amelyek éles vonalat húznak a földi jólét és a túlvilági boldogság közé. Mintha e világi szenvedéseink, fájdalmaink, lemondásaink által nyernénk el belépőjegyünket a mennybe, és ha túlságosan jól érezzük magunkat a bőrünkben idelenn, az komoly kerékkötője volna a feltámadásnak. Kevés ennél mérgezőbb gondolattal találkozni. A szkeptikus ember szemével nézve értelmetlen minden önmagáért való szenvedés, hiszen ha nincs feltámadás, ráfordításaink sosem térülnek meg. Ám nem kell hitetlennek lennünk ahhoz, hogy kétségbe vonjuk az aszkéta létforma egyedül üdvözítő mivoltát. Éppen Jézus tanításai jelentik a garanciát arra, hogy ugyanaz az út vezet a mennybe, amely a valódi földi boldogsághoz is. Isten országa itt van körülöttünk.
Van-e létjogosultságuk napjainkban Jézus tanításainak? G. Nagy László szerint igen, sőt azt vallja, hogy az Újszövetség nem csak a hívőknek adhat útmutatást. Ehhez azonban újra kell értelmeznünk, új megvilágításba kell helyeznünk a jézusi példázatokat.
A tékozló fiú története világi szemszögből a felnőtté válásról szól, és az egész emberiséget jelképezheti, ahogy kizsákmányolja – eltékozolja – földi anyagi javait. A kisebbik fiút hajtja a kalandvágy, hogy próbára tegye önmagát. A hagyományos „járt utat a járatlanért el ne hagyj” elvével szemben Jézus példázatában az apa útjára engedi fiát, és tárt karokkal fogadja, amikor az, megtanulva a leckét, hazatér.
A Ki beszél itt a Megváltóról? tizenegy példázata arra sarkall, hogy átgondoljuk, mi a szerepe ma az egyházaknak, és felismerjük, a jézusi tanítások mindenki számára útmutatóul szolgálhatnak. A szerző könyve végén megfogalmazza a saját tízparancsolatát, amelynek középpontjában az emberszeretet áll.
G. Nagy László 45 éves közgazdász, a pénzügyek hűvös világában tevékenykedik. A téma iránti érdeklődését vallásos szüleinek, valamint egykori középiskolájának, a szentendrei Ferences Gimnáziumnak köszönheti.
