Gárdi Balázs: KFOR-misszió Koszovó / KFOR Mission Kosovo

TISZTELT ​OLVASÓ!

A magyar katonák a nemzetközi békefenntartás kezdeteitől kiveszik részüket a különböző missziós tevékenységekből, eddig több mint tízezer magyar katona vett részt ilyen feladatokban. Magyarország intenzívebben 1973-ban kapcsolódott be, amikor hazánkat is felkérték a vietnami háborút lezáró párizsi egyezmény betartására létrehozott nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottságba.
A magyar békefenntartás újabb aktív szakasza 1995-tól napjainkig tart, és jelenleg is közel ezer magyar katona szolgál NATO- vagy ENSZ-miszszióban Nyugat-Szaharától Afganisztánig elismeréssel, komoly nemzetközi tekintélyt szerezve Magyarországnak és a Magyar Honvédségnek.
A 2004-es évben a Magyar Honvédség jelen volt a világ három talán legnagyobb válságövezetének – Irak, Afganisztán, Balkán – rendezése érdekében tevékenykedő nemzetközi missziókban. A magyar katonák a soknemzetiségű kontingensek tagjaiként korábban is és most is eredményesen végezték és végzik feladataikat. A Magyar Honvédség minden szempontból megállta helyét a földrajzilag távoli, viszonylag ismeretlen területeken – Afganisztánban, Irakban – folyó nemzetközi missziókban.
E távoli országokban szolgált magyar katonák a katonai feladataik ellátása közben, illetve mellett megismerkedhetnek az ország gazdasági, társadalmi kulturális helyzetével, közvetlen kapcsolatot alakíthatunk ki az ott élő emberekkel és természetesen élményeket gyűjthetnek a földrajzi, szociális és egyéb sajátosságokról. Mindarról, amit a magyar katonák a misszióban láthatnak, tapasztalhatnak és élményként megélhetnek a magyar emberek többsége nagyon keveset tud. Gárdi Balázs vállalkozott arra a feladatra, hogy fényképeivel bemutassa a magyar embereknek a Koszovóban, a KFOR-misszióban szolgálatot teljesítők mindennapjait.
A képek „beszélnek" a misszió tevékenységéről, hétköznapjairól, megtudhatjuk a helyi szokásokat, sajátosságokat, a speciális környezettel való együttélést, a táboron belüli nemzetközi életet és kapcsolatokat, a helyi lakossággal való együttműködést. Képeket láthatunk a katonákról szolgálatteljesítés közben, láthatjuk, hogy hogyan birkóznak meg a mindennapos viszontagságokkal, az időjárással, hogyan próbálnak azonosulni a helyi kultúrával, és hogyan látják ők maguk életüket a missziós tevékenységük során.
Figyelemmel kísérhetjük a szolnoki indulást Szkopjébe, a felszállás előtti eligazítást, az autóbuszon való zötykölődést valahol Skopje és Pristina között, miközben érdekes képeket láthatunk a Pristina és Peja közötti ortodox templomromról, a Kosovska Mitrovica lerombolt cigánytelepéről, láthatjuk a magyar békefenntartó katonákat szolgálatteljesítés közben, egy Pristina közeli ólombányából kialakított lőtéren lőgyakorlaton, bepillanthatunk a lövészet utáni ruha- és fegyvertisztítás folyamatába, a pihenőidő alatti focimeccs izgalmába.
Minden tiszteletem azoknak a magyar katonáknak, aki Magyarország színeiben vállalkoznak a cseppet sem veszélytelen katonai feladatra. Gárdi Balázs fotóit nézegetve viszont egy picit irigykedem is, mert kevés magyar embernek adatik meg az az élmény, amelyről a fotóalbum képei tanúskodnak.
Ajánlom jó szívvel e kiadványt minden olyan kedves olvasónak, aki többet szeretne látni és tudni a magyar katonák nemzetközi szerepvállalásáról, feladatairól, életéről és az országról, amelyben katonáink a békét védik.