Jeffrey Eugenides: Egy test, két lélek Jó állapotú szépséghibás

„Láttam ​rajta, hogy tudja. Tudja, mi vagyok, ahogy hirtelen én magam is rájöttem, mi vagyok, hogy nem lány vagyok, hanem valami a lány és a fiú közt.” Mi történik akkor, ha egyetlen családi örökségként egy hibás gén rejtőzik bennünk? Egy gén, amely elindul Kis-Ázsia ligeteiből, átkel a nyugodt Atlanti-óceánon és a háborgó XX. századon, majd megérkezik a hatalmas Amerika kohóiba, s végül a század epilógusának színpadára, az eggyé osztott Berlinbe. Egy gén, amely átszörfölt az évszázadon, miközben ott bújócskázik az ember legbensejében, felforgat és helyre tesz, kalanddá varázsol és elsimít, titkosít és elmagyaráz… mindent? Pikareszk krónika és családregény, a század gyermekének vallomása, anekdotafüzér és kíméletlen önanalízis – ezeknek összessége az, amit most a kezében tart az olvasó. Jeffrey Eugenides (ejtsd: dzsefri judzsinidis) Detroitban (USA) született 1960-ban, görög származású szülők harmadik fiaként. Első regénye, a Virgin Suicides (Ártatlan öngyilkosságok), 1993-ban jelent meg, s azóta 15 nyelvre fordították le, mozifilm is készült belőle. Az Egy test, két lélek 2003-ban Pulitzer-díjat kapott, és több mint egy évig szerepelt az amerikai és európai toplistákon. A szerző jelenleg Berlinben él a feleségével és kislányával