121, a kor jeles irodalmi személyiségeit felvonultató arcképcsarnok. Többek között: Ady, Alexander Bernát, Balázs Béla, Bródy Miksa, Cholnoky Viktor, Csáth Géza, Emőd Tamás, Gárdonyi Géza, Heltai Jenő, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Móricz Zsigmond, Osvát Ernő, Révész Béla, Sebők Zsigmond, Szomory Dezső, Tóth Árpád és még sokan mások.
„Önök ebben a könyvben félretaposott,kificamodott, összevissza nyaggatott arcokat látnak, amelyeknek boldogtalan tulajdonosai az írás nehéz mesterségét űzik. Karikaturák ezek, de nem a hétköznapi értelemben. Nem kedvesek. Nem is humorosak. A rajzoló kissé ellensége minden arcnak, igazi szatirikus, aki a bütyköt, a szeplőt, a májfoltot veszi észre először. Neki semmi se elég csúnya. Idealizál: azaz csúnyit. A fotografus ellenkezője. Fésűt vesz a kezébe, hogy kissé rendbehozza a frizuránkat, de közben orrunkat a homlokunkra fésüli, a szájunkból egy öreg papucsot csinál, az arcunkat összekarmizsálja s végül nem csak a hajunkat választja ketté, de – a frizura alatt – szépen kettéválasztja, lesimitja vagy felborzolja az agytekercseinket is. Mikor a pogány műveltnek vége, a fésű fokairól csorog a vér.” (Kosztolányi Dezső)
