Talán nem mindig valljuk be magunknak, de néha nagy szükségünk van a tapasztalt mester türelmére, bölcs megértésre, higgadt véleményére, a legjobbkor adott tanácsára, amely átláthatóvá teszi a valóságot, megoldhatóvá a vitás kérdéseket. Mitch Albom számára ilyen egykori egyetemi tanára, akit húsz évvel korábban csodált, majd kissé hűtlen lett hozzá, de akit legalábbis emlékei mélyén megőrzött. Igaz, hogy ezalatt egyre ritkábban nézett szembe önmagával, és valahogy a világ is ridegebb lett körülötte. Ha olykor mégis eszébe jutott, szívesen kért volna tőle választ a legégetőbb kérdésekre, magyarázatot a kételyekre. Elfoglalt, mozgalmas életében szükség lett volna Morrie derűs bölcsességére, jó lett volna hallani a véleményét, hogy jó úton jár-e. Morrie halálos betegségének híre kínál szomorú lehetőséget, hogy ismét találkozhassanak. Az egykori tanítvány újra felfedezi magának tanítómesterét, aki beavatja őt élete utolsó hónapjaiba. Ahogy annak idején, Mitch most is keddenként ül be az iskolapadba, hogy elbeszélgessenek a végső kérdésekről. A Keddi beszélgetések életről és halálról együtt töltött idejük meghitt, szeretetteljes iróniával megírt, hiteles krónikája, amelyben a szerző megosztja velünk a haldokló embertől kapott becses ajándékot.
