Süteményt enni soha nem hétköznapi, még ha hétköznap történik is. Nem is tudom, miért van, hogy a leves és a második oly természetes, de az utána következő „valami”, ami lehet egy aprócska muffin, egy vékony szelet sütemény, egy kis desszertbonbon, mi lágyan és lassan szétolvad a szájban, mindig a különlegesség és érdekesség érzésével kísért. Mert ez olyan plusz, finoman lezárja az étkezést, jó íz marad utána. Vagy délután, ha megfáradunk, és jól esik egy kis szusszanás, a tea, kávé kísérője lehet-e jobb egy édes kis süteményfalatnál? És nem állhatunk meg itt, hisz reggel ott sorakoznak a péksütemények az uzsonnás dobozban, ünnepkor az apraja a frissentartó díszdobozban, a nagy üvegbúra alatt pompázik a születésnapi torta, tavasztól őszig az idénygyümölcsös piték és „csak úgy” ott vannak a rejtekfiókban a kis desszertecskék, ha a gyermek elsóhajtaná magát: „úgy kívánok valamit!” Nos, a sütemény készítésének egyetlen titka van: be kell tartani a recepteket, hallgatni az előttünk készítők tapasztalataira, majd a díszítésnél már mehet is az egyéni kreáció, hogy minél gusztább legyen szemnek-szájnak. Tudom, hogy a kiválasztásnál csak az egyéni ízlés szabhat határt, de érdemes odafigyelni arra, hogy minél inkább természetes maradjon az íz, válogatott, szép gyümölcsökkel, jó minőségű hozzávalókkal, könnyedebb krémekkel, technikával tegyük minél egészségesebbé azokat, és tálaláskor a „pici, különleges” maradjon a jelszó! Most pedig engedjük át magunkat az édes csábításnak, válogasson mindenki kedvére a receptek között!
