A náci Németország hadviselési elve a minőségi hadviselés volt, ami azt jelenti, hogy kevesebb, de jobb minőségű egységgel is lehet háborút nyerni, éppen ezért a németek rengeteg új technikai újítást vezettek be minden fegyvernemben, kiemelkedően a többi országokhoz képest.
A Harmadik Birodalom tudósai a háborút ugyan nem tudták megnyerni, de a világot alaposan megváltoztatták. Ha a tényeket vizsgáljuk, nem kevés igazság van ebben az állításban, hiszen a második világháborút követő haditechnikai forradalom alapját javarészt azok a kutatások és megvalósult eszközök képezték, melyek jelentős részét 1930 és 1945 között, Németországban alkották meg. Ma is, több mint hat évtizeddel a második világháború befejezése után, még mindig napvilágot látnak olyan információk, melyek egyértelművé teszik, hogy korunk hadi- és űr-technikájának legtöbb alapötlete és kezdetleges formája 1933 és 1945 között keletkezett a nácik uralta Németországban. Ezeket a fegyvereket és eszközöket a háború győztesei birtokba vették, alkalmazták, majd az évek során továbbfejlesztették.
A Harmadik Birodalom mérnökeire ugyanúgy voltak jellemzőek a megalomániás törekvések, mint a vezetőkre. Nemegyszer alkottak olyan fegyvereket, melyek egyszerre voltak technikai kuriózumok, haditechnikai csodák és egyben tökéletesen hasznavehetetlen, alacsony harcászati értékkel bíró acélmonstrumok. Ezek kétségtelenül elsöprő tűzerővel bírtak, sebészeti precizitással működtek, csak olyan sokba kerültek, hogy többet ért
volna inkább a jól bevált, már létező fegyvereket továbbfejleszteni, vagy többet gyártani belőlük.
A német mérnöki tudás számtalan kimagaslót alkotott a második világháború idején. A fegyvercsodákat Hitler nevéhez szokták kötni, pedig a legtöbb csodafegyver elkészítését, időben való harctéri bevetését éppen ő akadályozta meg.
