„Power szerint a férfiak ellen indított totális háború túlságosan messzire ment… a férfiakat meg kell hallgatni. Ha kizárjuk őket kultúránk legfontosabb vitájából pusztán vélt kiváltságaik miatt, az csak fokozza a nemek közötti rossz érzéseket.” – Jay Elwes, Spectator
Oly korban élünk, amely minden részletében átszexualizált, sokszor mégis úgy tesz, mintha nemi különbségek nem is léteznének. Máskor ugyanezeket a különbségeket – főként ha a férfiakra irányuló neheztelés, olykor gyűlölet alapjául szolgálnak – nagyon is létezőnek tekinti a modern társadalom. Pedig ha azzal próbáljuk kárpótolni a nőket évszázados szenvedéseikért, hogy összemossuk a különbségeket, vagy most a férfiakra zúdítunk minden haragot, akkor még több kárt okozunk.
A férfiak és a nők valóban különböznek, állítja Nina Power. De mindig lehet új módon értelmezni ezeket az eltéréseket, és módosítani korábbi álláspontunkat arról, mikor tekintjük fontosnak, és mikor érdemes figyelmen kívül hagyni őket. Ám ha tudomást sem veszünk róluk, azzal saját emberi mivoltunk alapvető rétegétől zárjuk el magunkat.
Szeress, ne háborúzz! – a hippikorszak jelmondatát kissé átfogalmazva így foglalhatnánk össze egyetlen mondatban Nina Power gondolatébresztő javaslatait. A könnyű út, a kritikátlan, reflexszerű hibáztatás, a cancel culture visszafordíthatatlan kíméletlensége helyett mindannyiunknak érdemes lenne elgondolkodnunk azon, hogy mitől férfi a férfi és mitől nő a nő, hogy mit gondolunk biológiai és társadalmi nemről, nemi szerepekről, nem és szexualitás viszonyáról, hogy milyen elvárások, előítéletek és érzések élnek bennünk mindezekkel kapcsolatban, és legfőképpen azon, hogy hogyan élhetnénk békességben, barátságban egymás mellett, ha már egyszer ugyanarra a bolygóra születtünk.
Nina Power brit filozófus, kritikus, kultúrteoretikus. Több kötet szerzője, emellett vezető szerkesztője a Compact nevű amerikai politikai online folyóiratnak.
