„Készül már a kép, ha nem ismernéd még…”
A tabáni képeket majd negyven éve készítettem. Az egész hegyoldalt betakarta a tömeg. Fiúk, lányok, szakállasok, hosszú hajúak és szép arcúak. Hullámzottak, hömpölyögtek, kívülről tudták a szöveget, ismételték a refrént. Azt hiszem, akkor örültünk. Nagyon. Mindenki.
Aztán néhány éjszakára a zenekar, csomó szép lány, modellek, lámpák, technika – Sándor Pál, a mozis vezényletével – kiköltözött a város peremére, egy romba. Itt forgott az LGT-show, a Nézd, az őrült mit csinál. A felkérés az volt, csináljak önálló képeket, amelyek a filmben is szerepelnek majd. Hát tessék. Itt vannak. És szerepeltek.
Aztán Presser szólt, hogy a Nyugatiból kitolat a mozdony a Locomotiv GT-vel. Volt egyszer egy zenekar. Nem volt egyszerű, három napig szóltak, naponta tizenötezer ember… és egy búcsú. Szomorú vagy, nem akarod, hogy elmenjenek, de fényképezel.
Aztán megint eltelt vagy húsz év, s most újra szólnak. No igen, ilyen a rock and roll!
A fényképész utószava
2013. február
