„Beleragadtam a szerepbe, olyan színésznő lettem, aki általában nem sokat beszél, akiről inkább csak álmodozni szeret a közönség, azt pedig senki sem viseli könnyen, ha az álmát megtörik.” (S. K.)
1974-ben az Emmanuelle meghódította a francia mozikat, és rövid időn belül az egész világon hatalmas sikert aratott. A korabeli plakátokról egy húsz év körüli, rövid hajú, félmeztelen szépség nézett kihívóan egy fonott karosszékéből. Ekkor még senki sem sejtette, hogy Sylvia Kristel, ez az akkor még ismeretlen holland lány hamarosan a szexuális forradalom egyik emblematikus alakjává válik. A hírnévtől és a sikertől megrészegült színésznő egy csapásra a nemzetközi filmvilág ünnepelt sztárja lett, azonban nem kapott elég időt, hogy feldolgozza a hirtelen jött népszerűséget, sem pedig a gyermekkorában őt ért sérelmeket. A sztárok fényűző és gondtalan életét élte, udvarlók seregei hevertek a lába előtt, bejáratos volt a legcsillogóbb hollywoodi fogadásokra. Magánéletében azonban már közel sem volt ilyen szerencsés. Házasságai zátonyra futottak, a sorozatos sorscsapások és a múlt démonai elől az alkoholba és drogokba menekült. Kicsapongásainak végül egy súlyos betegség vetett véget. Visszaemlékezéseiben őszintén tárja elénk egy olyan asszony felemelő és megrendítő történetét, akinek nem csak meztelen teste érdemel figyelmet.
Sylvia Kristel 1952. szeptember 28-án született a hollandiai Utrechtben. Az Emmanuelle című erotikus filmsorozat főszereplőjeként vált világszerte ismertté, és a korszak filmművészetének ünnepelt ikonjává. Az 1970-es években számos nagy sikerű filmben kamatoztatta tehetségét. Hosszú betegség után, 2012 októberében hunyt el.
