Szabó Ádám: Hegyi mesék

„…A szobrot, ami egy fejet ábrázolt, kezdetleges módon, afféle bájos bumfordisággal, ahogy a gyerekek vetik papírra a külvilágot átformáló látomásaikat, nagyapám egy műkedvelő rohamában készítette, amikor éppen napokig antik kőfaragónak álmodta magát. (…)
…Hosszas előtanulmányokat végzett, ami azt jelentette, hogy napokig bújt egy ókori görög művészetről szóló könyvet, különös tekintettel a rossz minőségű fényképekre. Hogy mindezek után műve egy cseppet sem emlékeztetett az albumban látható bármely alkotásra, talán nem kizárólag eredeti látásmódjának volt köszönhető.”
A nagyapa alakja akkor is benne van minden történetben, ha az elbeszélések már nem csak róla szólnak…