"A Tarts Nyugatnak! kötet novellagyűjtemény. Válogatás a világirodalom remekeiből az ókori, latin Petronius Arbitertől a 20. századi Nobel-díjas Gabriel García Márquezig, a latin-amerikai íróóriásig. Ám mégsem csupán szeszélyesnek tűnő szemelgetés. Egyes darabjait kulturális desszertnek is tekinthetjük, hiszen az élő magyar irodalom jelesei szemelték ki, szellemi csemegeként, jó három évtizeddel ezelőtt az Új Tükör képes hetilap hasábjaira.
Örkény István példaképét, Hemingwayt ajánlotta e figyelemre méltó magyarázattal: „Minden írásműben az, amit elmondunk benne, egyenrangú azzal, amit elhallgatunk… Ernest Hemingway mestere volt az elhallgatásnak, legfőképpen a párbeszédeiben…”
Illés Endre kedvence Maupassant volt: „…pillanatok alatt tud embert teremteni. Hogyan bontja ki könnyed, vidám történeteiből a mélybe rejtett szomorúságot. A megalázott embert. A meggyalázott tisztaságot. Az ítéletet, amely feloldhatatlan…” Az egyetemen olasz szakon végzett Karinthy Ferenc – már akkoriban is íróként – szenvedélyesen tanulmányozta a régmúlt irodalmát: 'A kortárs olvasó figyelmébe ajánlom a latin prózát. Caesar hűvös, politikus tárgyszerűségét, Livius áradó krónikáit, Tacitus utolérhetetlen tömörségét, Suetonius jóízű pletykálkodásait…' Ezek után kajánkodva választotta Petronius Satyriconját, ami jó néhányfilmrendező fantáziáját is felforrósította.
Ám nemcsak mindig a „befutók”, a jól ismert verhetetlenek kerültek egyenesen a nyomdába, hanem egyes írók rejtett vonzalmai is. Illyés Gyulának az 1930-as évekbeli oroszországi utazásakor megismert és méltán tisztelt Mihail Zoscsenko, Déry Tibornak a karácsonyi szent estét felidéző Jules Supervielle jutott eszébe.
A magyar „Joyce-nak” kikiáltott, rendhagyó író Szentkuthy Miklósnak ezúttal Lev Tolsztoj egyik karcolata került elő könyvtárának legfelső polcáról…" (Részlet Tóbiás Áron előszavából)
