„Kezdhetném avval is, hogy `hülye aki nem olvassa', ha minden áron el akarnám riasztani a kedves konszolidált olvasókat, ennek dacára nem ezt az utat választom! (Ezzel a ravasz cselfogással máris megszabadultunk a túlságosan konszolidált olvasóktól.)” – olvasható a sziporkázó humorral megírt regény Előszavában a szerző, Zeke László ajánlása.
A történet G.B. Shaw Pygmalionjának parafrázisa; a szerző „briliáns csillogású” humorral megfordítja az eredeti történet szereplőinek „rangját”, és a mai Magyarországon játszatja hőseit. Ebben a „Pygmalionban” Higgins professzor, alias Béla szorul tanításra, és a kedves, ámde „csóró” virágáruslány, Liza itt a jómodú, társasági körökben jártas hölgy, Evelyn, aki a regény végén a „kikupált” Bélát, mint férjét önelégült mosollyal vezeti ki a Mátyás templom kapuján. A mozifilm pergő képsoraihoz hasonló, sodró lendületű cselekmény magával ragadja az olvasókat, hiszen manapság – ebben a feje tetejére állított világban – már semmi sem lehetetlen. – Azon pedig már végképp nem csodálkozhat senki, hogy a szerző az 1997. évi operabál után a regény már elkészült anyagához tett egy-két igencsak „életszagú” kiegészítést. – A Tűzzünk a Paradicsomba, remek humorával, meggondolkodtatva szórakoztat.
